Ezt megint nem fordítom le, de itt a szövege.
Első ránézésre együgyű kis dalocskának tűnhet, ami azért vicces, mert szándékosan bunkó. :)
Tulajdonképpen ez alól a minősítés alól nem is menteném fel teljesen, de ha jobban odafigyelünk, hallhatjuk, hogy valójában többről szól.
Arról, hogy senkinek nincs elrendelt párja, amivel a sors tartozna neki, vagy amiért rákenhetné a problémáit (talán nem ő az igazi?). A mi felelősségünk, hogy a másik úgy érezze, mi vagyunk elrendelve neki, de ezen dolgozni kell, figyelni rá, támogatni, vagy éppen uralkodni a büszkeségünkön, nekünk kell jó embernek lenni.
Nekem nagyon tetszik. :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.